Kedves András,

Bár nem írta, de vegyük úgy, hogy a megadott paramétereken túl 150.000 km. futásteljesítményig bezárólag szeretne autót vásárolni legalább 1,5 literes motorral. A következő néhány sorban bemutatom, hogy a hárommillió forint körül elérhető benzines kombi kínálatban miket találni és megosztom a személyes véleményemet is róluk.

Renault Megane III Grandtour 1.6i (2008-2016)

A Megane harmadik szériája ezzel a motorral közkedvelt típus a használtpiacon. Ez nem azért van, mert legendásan jó vagy megbízható, hanem mert ár/évjárat arányban az egyik legkedvezőbb vétel. A Megane egy kényelmes, tágas, családi utazóautó. Az orrában ketyegő egyhatos az egyik legjobban sikerült Renault-motor, viszont minden más elromolhat körülötte. Szívtunk már az elektromos ablakokkal, motorvezérlővel, trafókkal, az elektromos kézifékkel, a napon mattuló, majd szétrepedező fényszórókkal. Az elektromos szervokormány is leállhat, de ezt gyakran a gyenge akkumulátor okozza. Ez utóbbira egyébként rendkívül érzékeny, ha ilyet vásárol, akkor az első nagyszerviz alkalmával cseréltessen akkut is. Alapvetően nem rossz autó a Megane, de hárommillióért már vannak nála jobb vételek is.

A Renault Megane III Grandtour tesztjét itt olvashatja el.

Ford Mondeo Turnier 1.6 Ti-VCT (2006-2012)

A Mondeo-t szeretjük, mert minden szempontból a kategória egyik meghatározó autója már évtizedek óta. A kombi változat gigantikus méretekkel rendelkezik és a típus ezzel a motorral kifejezetten tartós is. Az 1.6 Ti-VCT már a korábbi Fordokban is bizonyított megbízhatóságával, bár extrém esetben a változó szelepvezérlés okozhat némi fejfájást. A gond a dinamikával lesz, mert üresen sem túl fickós, hát még ha tele pakoljuk az óriási csomagtartót. Az utastér tartós, kivéve az ezüstre színezett gombokat, melyeken idővel felpúposodik a festék, majd lepattog. Nyugodt sofőröknek ajánlott, de nekik nagyon! Az automatát kerülje, a Ford Powershift akkor sem túl kellemes, amikor éppen jó, de legalább gyakran elromlik és drága javíttatni.

A Ford Mondeo Turnier tesztjét itt találja.

Opel Astra J Sports tourer 1.6 (2009-2015)

Az Astra H semmilyen formában sem lett az autógyártás csúcsa, a J széria viszont már nem rossz autó, a vásárlók használtan is rajonganak érte. Az érezhető fejlődés mellett azért abban is biztos vagyok, hogy hazánkban, az Opel kombikat övező általános bizalom is közrejátszik sikerében. Szerintem egy kicsit unalmas, de ezt nem róhatjuk fel neki, hiszen ez alapvető Opel-tulajdonság és a márkahívőket ez nem érdekli. A szívó benzinesek a már megszokott olajfogyasztást leszámítva jól bírják a strapát, de a magas önsúly miatt lassúak és sokat esznek. Az Astra J utasterében több gomb van, mint egy átlag qwerty billentyűzeten. Ezeket érdemes még az elindulás előtt memorizálni, különben garantáltan elüt majd valakit, mire megtalálja a kívánt kapcsolót.

Az Opel Astra J Sports Tourer tesztjét is érdemes megnézni.

Ford Focus III 1.6 Ti-VCT (2010-2018)

A Focus harmadik generációja óriási változáson ment keresztül az elődmodellhez képest. Teljesen új formavilág, új utastér, új motorok, fiatalos és modern hangulat. A sportos futómű viszont maradt, és továbbra is garantálja a remek vezetési élményt. Cserébe egy csomó szar motorral is megvehetjük, ugyanis ebben a szériában debütált az EcoBoost. A tragikus EcoBoost turbós benzines motorokat érdemes hanyagolni, mert az az autógyártás szemete, egy vödör csavar mind. Az egyetlen értelmezhető választás az 1,6 literes változó szelepvezérlésű benzines, de ez használtan ritka. A Focus III esetében élek a gyanúval, hogy a korrózió védelmet nem vitték túlzásba, mert már most találkozunk az indokoltnál rozsdásabb példányokkal. Egy pöpec példány esetén kezdje egy nagyszervizzel és egy profi alvázvédelemmel, utána nem érheti csalódás.

A Ford Focus III használttesztje egy Ecoboost motorral itt olvasható.

Lada Kalina 1.6 (2013-2018)

A MűhelyPRN januári adásában láthattuk Imrét, aki szimpatikus kommunikációjával és Lada szeretetével sokakat levett a lábáról. Azt az epizódot én is imádtam, ám Imre Kalinája még hibái ellenére is sok szempontból jobb állapotban volt, mint az átlag, így ez az egy példány nem befolyásolhatja a véleményem. A Kalina az emberiség teljes történelmét figyelembe véve a valaha volt legrosszabb ember által gyártott tárgy. Nem tudok nála hitványabb minőségű produktumot mondani. Rossz vezetni, kellemetlen benne ülni, rossz a futóműve, búg a váltója, csörög-zörög mindene, büdös, szétesik, elromlik, rozsdásodik. Már újonnan is a legrosszabbak között volt, még Putyin alatt is lerohadt a gyárban, használtan pedig mostanra egy élő halott. Mint mindennek, így a Lada Kalinának is akad jó tulajdonsága. Kérem, engedje meg, hogy felsoroljam az összes olyan pozitívumát, ami miatt őt választanám a többiek helyett: .

A Lada Kalináról még nem született írásos teszt, de MűhelyPRN epizód igen: 

Opel Insignia 1.8 (2008-2016)

A vásárlók szeretik, ezt abból gondolom, hogy néhány nap alatt eladjuk őket. A szívó benzineseknek nincs különösebb problémája, de a súlyuk miatt túl sok dinamikát azért ne várjunk tőlük. Az utastér jól tartja magát még ennyi idősen is, vezetni pedig igazi nagyautós élmény. Az én problémám egyedül a helykínálattal van, mert hiába tűnik óriásinak kívülről, belül már nem sokkal nagyobb, mint az Astra, a Mondeohoz viszonyítva pedig egyenesen szűkös. A dízeleket és a turbós benzineseket kerülni kell, mert néhány szerencsés esetet leszámítva ezek ennyi idősen már túl nagy rizikót jelentenek. A távirányítós kulcsokból kihullanak a gombok, bár ez jellemző a korabeli összes Opelre. Az Insignia nálunk komoly résztvevő a céges név kiejtési versenyben, a következőket hallottuk már ügyfelektől: Inszájtnia, Ignisszia, Ignácia, Inszignájt.

Egy Opel Insignia tesztet itt olvashat, de van még vagy húsz a teszlistánkon.

Ebből a MűhelyPRN-epizódból pedig mindent megtudhatsz az Insigniákról a gurutól:

Chevrolet Cruze SW 1.6 (2008-2015)

Alapjaiban megegyezik az Astrával, de mivel hazánkban a Chevy nem akkora márkanév, mint az Opel, ugyanazért a pénzért jobb ajánlatokkal találkozunk. Egy kicsit kopogósabb utastér, egy picivel nagyobb menetzaj és összességében egy hangyányit elnagyoltabb összeszerelés jellemzi. A rozsdára ennyi idősen már figyelni kell, de a mechanika tartós. Az alkatrész-ellátás Opelosan biztosított és semmi sem drága hozzá. A formavilág szubjektív, nekem speciel tetszik és a vásárlók is szeretik. A Cruze egy jó autó, bár az egyhatos mocival gyengécske, válassza inkább az egynyolcast. A belső kilincsekről lepattogó króm bevonat pereme könnyen megvághatja a kezét, ezeket cseréltesse, ha ilyet talál.

A Chevrolet Cruze tesztjét itt olvashatod el.

Kia Ceed SW 1.6 és Hyundai I30 SW 1.6 (2006-2011)

Tudom, hogy sokan imádják őket, mert újonnan viszonylag kevés pénzért nyújtottak sokat és hunyorítva már-már japán autónak tűntek. Ettől függetlenül a 16 éve megjelent koreaiak mára elfáradtak a használtpiacon és a korabeli spórolás eredménye kezd szabad szemmel is észrevehetővé válni. A szívó benzinmotorok olajfogyasztási problémákkal küzdenek, a műszerfal a hő hatására felpöndörödik, a karosszéria pedig olyan helyeken is rozsdásodik (ajtók teteje), ahol sosem várnánk. Egy szó, mint száz én nem venném egyiket sem. Bár a mostani modellek sokat fejlődtek az elmúlt évek során, az akkori kiadások csak búcsús Breitling órák voltak sok garanciával és fröccsöntött műanyagokkal.

Kia Ceed a MűhelyPRN-ban:

Én az ön helyében a Ford Focus irányába mozdulnék először és ebből keresnék egy jót. Ha nem talál és nyugodt sofőrnek tartja magát, akkor a Mondeo legyen a második. Utánuk már többnyire mindegy, de a Ladát mindenképp hanyagolja.

Kellemes vásárlást!

Balló Marci

Kövesd Marcit a Facebookon!