Azt hiszed, ez egy R8? Hát nagyon nem…

Amikor valamilyen autó háztáji replikája kerül szóba, sokaknak elrontott arányú, béna Ferrari-szerű kreálmányok ugranak be, amiknek egy Pontiac Fiero vagy egy Toyota MR2 adja az alapját. Persze léteznek rettentő reprodukciók is, amik megszólalásig hasonlítanak az eredeti autóra, de ezeknek általában az ára se szerény.

És akkor vannak a két véglet között vannak olyan, váratlanul igényesen megépített darabok, mint például ez a közelmúltban épült Audi R8. Ez is egy replika, de annyira ügyesen hozták össze, hogy első – és sokadik – ránézésre is nehéz megkülönböztetni egy eredetitől.

Az építőnek nem ez az első átépített autója, és ahogy az ilyesmi lenni szokott, minden egy kisebb lépéssel kezdődött: az alkotó lánya imádta az R8-at, de csak egy A4-ese volt. Első körben csak az R8 orrát szerették volna ráhenkölni az A4-re, de kiderült, hogy annyira olcsók a sérült R8 alkatrészek, hogy simán át lehet alakítani az egész autót.

És tulajdonképpen itt ez a fő trükk: a kasznielemek nagyrésze eredeti Audi. Így aztán a végeredmény is lényegesen meggyőzőbb lett, mintha minden elem egyedileg készült volna, és becsúszhattak volna elrontott részletek és arányok. A projektet még így is elhamarkodott lenne könnyűnek nevezni, hiszen a teljes átépítés nagyjából 5 évet vett igénybe.

Voltak alkatrészek, amiket nem lehetett olcsón beszerezni, így itt kellett egy kis extra kreativitás. Például a kormány egy TT-ből érkezett, és egyedileg készült rá R8 logó, illetve az egyediek az R8 gombjaira hasonlító gombok is.

Az alkotó szerint nagyjából 700 dolláros – nagyjából 240 ezer forintos – Audi A4-et szerkezetileg is komolyan átszabták. A tető vonala például egyáltalán nem adta ki, így az nem maradhatott. A tető egyedileg készült, az alapját pedig egy csővázas szerkezet adja. A felnik se eredeti darabok, hanem replikák.

A végeredmény zavarba ejtően hibátlan lett, és bár vannak apróságok, amikből ki lehet szúrni, hogy nem egy igazi R8-ról van szó, a befektetett munka így is tiszteletet érdemel. És hogy mi van a nagy, üveg motorháztető alatt? Egy V10-es motorról származó burkolat, ami felnyitható, alatta pedig egy mókuskerék.

Forrás: The Drive / Reddit

Szerencsére nem csak külföldön, hanem Magyarországon is vannak elvetemült építések, olyanok, amik még az iménti R8-on is túlmutatnak. Ámulj:

A cikk forrása: totalcar.hu

Még mindig hat – 30 éves a Mazda Xedos 6 – Lexus hírek

Nagy figyelmet fordítottak a gombok és kapcsolók elhelyezésére, felárért bőrkárpitot is kínáltak. A helykínálat a kompaktokéhoz hasonló volt, a hátsó fejtér méretét behatárolta az alacsony tető, az ergonómia viszont kiemelkedőnek számított

A 80-as évek végén a japán autógyártók számára minden lehetségesnek tűnt. Nemcsak az ázsiai és az észak-amerikai, hanem az európai piacokon is népszerűek voltak a típusaik, ez arra sarkallta őket, hogy nagyot álmodjanak és megalapítsák prémiummárkáikat. 1989-ben a Toyota létrehozta a Lexust, a Nissan az Infinitit, a Mazda pedig az Eunost, melyek teljesen eltérő karriert futottak be. A Lexus már a kezdet kezdetén megvetette a lábát Európában, az Infiniti az Egyesült Államokra koncentrált, az Eunos pedig egészen 1996-os megszűnéséig a japán vásárlóknak kínált felsőpolcos típusokat. A cél a világszerte elismert, európai prémiumriválisokkal egy lapon említhető modellcsalád fejlesztése volt. A japánok jól érezték, hogy az Audi, a BMW és a Mercedes-Benz célközönségét nem egy ismeretlen márkával, hanem egy feljebb pozicionált, önálló szériával érdemes megszólítani, ezért a Tokiói Autószalonon 1991 őszén leleplezett Eunos 500-ast Európában már Mazda Xedos 6-os néven mutatták be 1992 januárjában.

A modern gyártástechnológia eredményeként kevesebb hegesztést és pontosabb illesztéseket alkalmaztak. Az alumíniumblokkos V6-os pillangószelepek segítségével változtatta a szívócső hosszát az ideális nyomatékleadás kedvéért

A karakteres újdonság első látásra lenyűgözte a szaksajtót és a közönséget, az angolok egy kis Jaguart láttak benne, amely megbízhatóbbnak ígérkezett az eredetinél, de a többi országban is elismerően csettintettek a sportosan elegáns limuzin láttán. Különösen az egykori keleti blokkban rajongtak érte, ahol a frissen alapított márkaképviseletnél megvehető Mazda igazi álomautónak számított.

A belpiacos Eunos 500-as alapmotorja az MX-3-asból ismert, 1,8 literes V6-os volt 140 lóerővel

A japánok mindent meg is tettek, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Ahelyett, hogy egyes megoldásokat ellestek volna a riválisoktól – akárcsak ma –, a saját útjukat járták. A fejlesztés során a szintén 1991 őszén debütáló Cronos (Európában 626-os) műszaki alapjaira Takeshi Arakawa rajzolt szívbemarkoló, áramvonalas formatervet, melynek 0,29-es alaktényezője a takarékossághoz is hozzájárult. A Tokimeki (szívdobbanás) filozófia jegyében a prémiumszolgáltatás ellenére is mértéktartó autót képzeltek el. A csinos karosszéria 13 centivel rövidebb és 3 centivel alacsonyabb volt a 626-osénál. Vonalvezetése a limuzinok és a kupék stílusát ötvözte, a négyajtós kupé kifejezést azonban nem sütötték el a Xedos 6-os kapcsán, már csak azért sem, mert a hivalkodás minden formáját kerülték. Bár kisebb volt, az egyező tengelytáv miatt az utasok lábtere megegyezett a 626-oséval. Minden részletében a bent ülők kényelmére koncentrált az emberközpontú tervezési folyamat, melynek során nem látható, mégis fontos elemeket igyekeztek tökéletesre csiszolni. Luxuskategóriás zaj- és rezgéscsillapítást alkalmaztak, az anyagoknál is nagyobb figyelmet fordítottak a belső ergonómiára. A műszerfal gombjainak és kapcsolóinak ideális elhelyezésén túl megvilágított gyújtáskapcsolóval és piperetükörrel igyekeztek megkönnyíteni a tulajdonosok életét, sőt, az ajtónyitókat külön leföldelték, hogy kiszálláskor ne érje őket apró áramütés.

Az új Mazda-logó a kormányra is felkerült. A két légzsák mellett automatikus légkondicionáló is elérhető volt

Felszereltsége a prémiummárkákéhoz hasonlóan minden akkoriban fontos extrát tartalmazott, vagy felárért a vevő rendelkezésére bocsátották. A megfelelő hangzás kedvéért új audiorendszert terveztek a Xedos 6-osba, de a gyártástechnológián is javítottak a minőség és a tartósság érdekében. A korábbinál sokkal kevesebb hegesztési pont kedvéért speciális présszerszámokat vetettek be, az illesztési hézagokat harmadával csökkentették, a karosszériát 90%-ban galvanizálták, majd különleges eljárással fényezték és lakkozták, hogy egyenletesebb, csillogóbb, valamint ellenállóbb legyen. A fronthajtású Xedos 6-osba elöl-hátul független, elöl MacPherson, hátul kettős trapézlengőkaros felfüggesztés került. Négy tárcsafék lassította, bár a blokkolásgátló feláras volt, a változó rásegítésű szervókormány alapáron járt, ahogy a keresztben beépített motorokhoz szimmetrikus féltengelyeket kapcsoltak, így egységessé téve a hajtási befolyás mértékét.

Az 1996-os frissítés után a motorok az Euro 2-es normának is megfeleltek. A hátsó indexburát sárgára cserélték

Az említett motorok is kellőképpen izgalmasak voltak. Igaz, hogy a 2,0 literes, 144 lóerős V6-os passzolt jobban a sportlimuzinhoz, ettől függetlenül nemcsak a kifinomultsága és takarékossága miatt kedvelt, kettős felső vezérműtengelyes (DOHC), 24 szelepes blokk, hanem az 1,6 literes, négyhengeres, 115 lóerős, 16 szelepes, szintén DOHC-motor is illett a Mazda orrába. A nagyszilárdságú acélok használatának és visszafogott méretének hála alig volt nehezebb 1,1 tonnánál. A V6-os 9,3, a négyhengeres 10,3 másodperc alatt érte el a 100 km/ órás tempót álló helyzetből, és mindkét változat végsebessége elérte a 200 km/órát, erre a 4 fokozatú automatikus váltóval felszerelt kivitel is képes volt.

Hirdetés

Sikere borítékolhatónak tűnt, végül be kellett látniuk, hogy egy szívvel-lélekkel tervezett konstrukció sem elég jó, ha nincs rá megfelelő kereslet. 1999-ig összesen 72 101 darabot adtak el belőle. A 20 000-es német kontingenssel szemben a franciáknál alig több, mint 1800 példány fogyott. Helykínálatát, belső anyagminőségét és a hasonló motorral felszerelt német riválisokhoz igazított árát jogosan kritizálták, de aki befizetett rá, nem bánta meg! Lehet, hogy utód nélkül szüntették meg, a szellemisége azonban tovább él a Mazda 6-osban, és a márka jelenlegi típusaiban.

A NAGYTESTVÉR
A gyártó eredeti terveiben három Xedos modell szerepelt, a 6-os és a 9-es mellett a 12-es lett volna a V8-as vagy V12-es motorral hajtott csúcsváltozat, utóbbi a mérsékelt érdeklődés miatt végül nem készült el. A Japánban 1993-tól kapható Eunos 800-as Európában a Xedos 9-es nevet kapta. Formaterve Yujiro Daikoku munkája volt, aki a Xedos 6-oshoz hasonló, de kevésbé jellegzetes külsőt álmodott a felső-középkategóriás Mazdának. Eleinte a 2,0 literes, 144 lóerős vagy a 2,5 literes, 165 lóerős V6-ost lehetett választani, majd 1995-ben megjelent a 2,3 literes, Miller-ciklus szerint működő, 210 lóerős V6-os is. Mivel a Xedos 9-es jól fogyott az USA-ban, 1999-ben kapott még egy esélyt, 2000-től kapható frissített változatát azonban csak két éven át tartották az európai kínálatban.

A cikk forrása: automotor.hu