Ilyen, mikor nagyüzemben nyomtatod a pénzt

A történelemhamisítás mindig bűzlik, de ebben az esetben legalább egy V8-as motorban boldogan elégetett magas oktánszámú benzintől.

A Lotus már a Geely szárnyai alatt egyszerre gyártja utolsó belsőégésű autóját Emira néven a Toyota V6-os, illetve az AMG négyhengeres hajtásláncával. Csúcsterméke viszont az elektromos Evija, ami 1,680 kilót nyom. Ezek mellé jött a limitált Type 66, ami egy Can-Am versenyautó, amit 1970-ben nem építettek meg.

A Lotus idén 75 éves, a Type 66 pedig csak rajz formájában létezett eddig. A gyár szerint ha elkészülhetett volna az 1970-es évadra, Emerson Fittipaldi ült volna a volánjánál.

Szemben a fémből kézzel gyártott karosszériájú Can-Am autókkal, mint a korszak McLarenjei, Porschéi, Lolái, valamint egyéb kisebb nevezői, a Lotus Type 66 karbon karosszáriával készül, így egy fokkal biztonságosabbnak mondható, mint az eredeti big block V8-asokkal szerelt szárnyas szörnyetegek.

Colin Chapman 1/4-es és 1/10-as arányú rajzokon vázolta fel, hogy nézne ki a Lotus Can-Am versenyautója, ha 1970-ben nem fókuszálnak kizárólag a Forma-1-re.

A nyomórudas V8 830 lóerőt ad le 8,800-as fordulaton, valamint 746 Nm nyomatékot 7,400-nál. Klasszikus recept, bár a hengerűrtaralomról egyelőre nem beszélt a Lotus.

Mivel eltöltöttek a forma aerodinamikai optimalizálásával úgy ezer munkaórát, a Type 66 240 km/h környékén 800 kilónyi leszorítóerőt termel.

Könnyebb lesz vezetni, mint az eredeti versenyautókat, hiszen modern EPASS motorsport szervokormánnyal, szekvenciális váltóval és a lefulladást gátló kuplunggal, verseny ABS-szel és egyéb modern biztonsági rendszerekkel szerelik.

Annyit érdemes még tudni róla, hogy gyorsabb, mint egy kurrens GT3-as versenyautó. Mondjuk bő 300 lóerős extrával és ilyen súllyal ez nem nagy mutatvány.