GPali kérdése ID. Buzz és hová tűntek a klasszikus autók témájában
Ez a probléma engem is foglalkoztat, de sajnos úgy tűnik, ez az idők szava. Az új autók vásárlói elpártoltak a hagyományos felépítésű autóktól és beleszerettek az SUV-kba. Egyik ismerősöm is inkább kis SUV-t vett, pedig annyi pénzért eggyel nagyobb ötajtóst is kapott volna. Szerinte a kis SUV-ban annyi a hely és van annyira praktikus, mint a nagyobb ötajtós, de mivel kisebb, könnyebb parkolni, városban forgolódni vele.
Plusz ott a kényelmesebb, magasabb, nagyobb biztonságérzetet keltő magasabb üléshelyzet stb. stb. A nagyobb kategóriákban is ez az irányzat, amire az idei Év Autója választás teljes listáján szereplő autók (amelyek a 2022-es év teljes termését felölelik) is példát mutat valamilyen szinten. A 27 új típusból a BMW i7 (négyajtós limuzin), a Honda Civic (kompakt ötajtós), a Mercedes EQE (limuzin), a Mercedes-AMG SL (kabrió), és az Opel Astra (kompakt ötajtós és kombi), azaz összesen 5 képvisel hagyományosnak tekinthető formát. Az egyetlen szerintem kedvező jel, hogy a SUV-k is lekezdtek laposodni.
A listára is felkerült Citroen C5X és Peugeot 408 például a SUV jellegű kiállásuk ellenére alacsonyabbak másfél méternél, tehát nem magasabbak, mint körülbelül tíz éve a hagyományos karosszériájú autók voltak. Magam részéről bízom benne, hogy egyszer letűnik ez a SUV őrület.
Roadsterdream kérdése: miért nincsenek normális, ésszerű, használható autók az Év Autója jelöltek között?
A 2022 összes új autóját felvonultató listára összesen kettő olyan került fel, ami a többek számára elérhető árú kategóriát képviseli: a Dacia Jogger és a Toyota Aygo X. Az összes többi nagyobb, illetve drágább, aminek az egyik oka, hogy a chiphiány miatta a gyárak a rendelkezésre álló chipeket inkább a nagyobb hasznot hozó, drágábban eladható autóikba építették be.
Ráadásul a kisebb olcsóbb autók eleve kevesebb haszonnal adhatók el (miközben előállításuk nem annyival olcsóbb), ez vezetett ahhoz is például, hogy idén a Ford megszünteti a Fiesta gyártását és árusítását. Illetékesek azt állítják, sok volt a veszteség rajta.
Egy más szempontot felhozva ugyanakkor az is igaz, hogy az olcsóbb, elérhetőbb típusok ritkán mutatnak fel olyan új technikai megoldásokat, olyan átütő ötleteket, amelyeket azért értékelni szokott az Év Autója zsűrije. Szándék szerint az Év Autójának ha lehet, minél több szempontból kiemelkedőt kell(ene) nyújtania, az észszerűség csak egy ezek közül – igaz, nem az utolsó!
Milyen autót szúrnék a jelölti listába, és miért?
Az én jelöltjeim között szerepelt például a Honda Civic, csak a többi zsűritag úgy látszik nem így gondolta, ezért a hét döntősbe már nem került be. A Civic nekem azért tetszett, mert azon kevés hibrid közé tartozik, amely képes a takarékosságot és az élményt adó vezethetőséget egyszerre kínálni. Más szavakkal: nem kell lemondani a jó vezethetőségről, miközben az üzemanyag-takarékossághoz sem kell lemenni kutyába.
Hasonlóra talán az új Toyota Prius lesz képes, de azzal mégsem játszanak egy ligában, lévén a Prius már kívülről tölthető hibridként lép piacra. Majd meglátjuk!
Krist_off_kérdése arról, hogy szeretem-e az autókat
Tudom, nem teljesen komolynak szánták a kérdést, de azért reagálnék rá, ha nem baj. Én valahogy úgy szeretem az autókat, hogy érdekelnek az új technikai megoldások, hogyan próbálják a kor követelményeit (pl. környezetvédelem) négy kerékre állítani az olyan hagyományos és szerintem jó értékekkel, mint a praktikum, jó vezethetőség, megbízhatóság, stb. Nem egyszerű játék. De nagyot dobban a szívem a régi autók irányában is, amelyeket szívesen szerelgetnék is, ha maradna rá idő. Nagy küzdelem volt annak idején a Fiat 850-es kikasznizása, de szívesen belevágnék valami hasonlóba.
Számomra nagy élmény, ha a saját két kezem munkája nyomán áll talpra egy autó, még ha csak úgy ahogy is. Kedvenc – bár elérhetetlen – típusom például az Austin Healey 3000-es vagy a Jaguar E-Type, de a régi (pici) Miniket és az MG roadstereit és kupéit is bevállalnám, vagy sok más mellett akár egy Fiat 500-as, vagy 600-as is jöhetne. A szocialista autók közül Trabant és esetleg egy kis Polski jöhetne szóba. Egy másik nagy szerelem a Wankel motor, egy RX 7-esre majdnem beneveztem egyszer, azután sajna nem jött össze. Előzetesként talán ennyi.
Harkai.gergely kérdése, miszerint bekerülhet-e még a hetes döntőbe belső égésű motoros típus
Erről is szóltunk pár szót, de kicsit kibővítve és pontosítva az elhangzottakat: A mostani döntőben is akad ilyen, a Peugeot 408-asból készül és kapható csak benzinmotoros kivitel (1.2 PureTech 130 LE 8 fokozatú automataváltóval), ami ráadásul semmilyen fokú hibridrendszert nem tartalmaz, tehát tisztán benzines.
Az igaz, hogy a másik két kivitele kívülről tölthető hibrid, és az ígéretek szerint tisztán elektromos is készül majd belőle. A többi benzinmotoros típus valóban valamilyen fokú hibrid, ilyenek a Kia Niro hibridjei, vagy a Renault Austral is. Lehet, hogy sokak számára (nekem is) fájó vele szembe nézni, de az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások miatt tisztán belső égésű motoros modelleket a jövőben nem nagyon dobnak majd piacra a gyárak.
Mindegyik legalább mild, vagy kisegítő hibrid rendszert kap, de ahogy belelátunk a kártyákba, ezek fejlesztését is háttérbe szorítják a tisztán elektromos típusok. Röviden: a mostani szavazáshoz hasonlóan legfeljebb egy típuson belül, motorváltozatként találkozhatunk majd tisztán belső égésű motoros kivitellel, de ezek száma is egyre csökkenni fog és pár éven belül biztosan eltűnik. És nem egyszerűen az Év Autója listáiról és a döntőbe jutott hét típus közül, hanem egyszerűen a kínálatból. Legalábbis Európában, mert a világ fejetlenebb, vagy félreesőbb részein, például Afrikában, Ázsia egyes országaiban (India) vagy Szibériában még várhatóan évtizedekig tartani fogják magukat.
Még mindig él olvasói szavazásunk, ahol ti is elmondhatjátok, melyiket választanátok.