Autót venni sosem egyszerű, ezt tudjuk. A rossz hír viszont az, hogy még az árak is emelkedtek, így a rizikó is jóval nagyobb. Többet dolgoztál a több pénzért, és most drágábban vehetsz akár egy hulladékot is, ha nem figyelsz. Szívás, Dani viszont nem akar menőzni, neki nem számít a vezetési élmény, helyette inkább a megbízhatóságot keresi. Mazda? Opel? Toyota? Te melyiket ajánlanád?

Kedves Dani,

Először is gratulálok, jó úton jársz, legalábbis abban a tekintetben, hogy a többség ennyiért E-Mercit, ötös BMW-t vagy SUV-ot szeretne. Szóval most, hogy a racionalitás talaján állva sikerült több épkézláb típust is a palettára tenni, nézzük végig a listát és szórjuk ki a gyengébbeket.

A második szériás Mazda 3 (BL) a bemutatásakor még remek autónak tűnt, de a 2-2.5 milliós árkategóriában már korántsem új, hanem 10-12 éves paripák várnak következő gazdára. Ez a Mazdák idővonalán sajnos a legtöbb esetben az autó végét jelenti, hiszen ennyi idő alatt simán porrá rohadnak. Nehéz olyan példányt találni, amit még nem alvázvédőzött le valaki előtted, hogy ezzel is eltakarja a rozsdás futómű elemeket, vagy a padlólemezt.

Ha szerencséd van és mégis sikerül egy jó állapotú hármast találni, akkor majd te fogod megszívni legkésőbb az eladásnál, ami sosem gyors, vagy egyszerű történet, ha normális árat szeretnél majd érte. Arról nem beszélve, hogy egy jó állapotú autón majd neked kell megcsináltatni a méregdrága alváz- és üregvédelmet, és eladásnál senki sem fogja elhinni, hogy az alatt nem rozsdás a lemez.

Az egyhatos motor egyébként jó, kifejezetten csendes, cserébe lomha és sokat eszik. A váltó Mazdásan tökéletes, a futómű pedig átlagos. Összességében sajnos ma már jobb döntésnek tűnik elkerülni a hármast és másik típust keresni. Sorry mindenkitől, aki ilyennel jár és szereti, de sajnos túl sok hullát láttam már. Papp Tibi tesztelte újonnan.

A 2009-ben bemutatott J-szériás Astra nehéz, mint a sár. Ezt remekül szemlélteti a következő, K-széria marketing anyaga, ami büszkén hivatkozik a 200 kilós súlycsökkentésre az elődmodellhez képest.

Az oké, hogy a jó vezetési élmény nem szempont, de a rosszat azért én mégiscsak megpróbálnám kiszűrni. Arról nem beszélve, hogy simán bever 10 liter benzint száz kilométeren városi használatban, ami egyre kevésbé lesz vicces, ha netán kivezeti az árstoppot. A jó hír viszont az, hogy cserébe rendkívül masszív autó benyomását kelti és a H Astránál már fényévekkel jobb, modernebb. Szebb kívülről és szebb belülről is, bár a gombok dekódolásához majd külön tanfolyamra lesz szükséges. Apropó gombok: idővel lekopnak a piktogramok, és csak fehér foltok látszanak majd.

Az egyhatos egyébként stabil, és még mindig jobb választás, mint az 1.4 literes, amit egy közepesen fitt gyalogos is lehagy. A kárpitok gyenge minőségűek, ezért összességében néhány év alatt már lelakott érzést keltenek a J Astrák, úgyhogy én ezért sem adnék ennyi pénzt… Csikós Zsolt tesztjét ide kattintva olvashatod el.

Na, de a Toyota Auris már más tészta. Ilyet vett anno Papp Tibi is, és ez egyáltalán nem volt a véletlen műve. Az 1.6 literes Auris megbízható, nem rohad porrá, nem kopik szét a belseje és a fogyasztása is 7-8 liter között alakul majd pláne, ha a 132 lóerős Valvematic motorral vásárolod.

Mindenképp a 2009 végétél gyártott, modellfrissített példányok közül válogass, mert ezek jobban felszereltek és már hat sebességes manuális váltót kaptak. Ez azért fontos, mert a régi ötös váltó hármas szinkronja gyakran megadja magát és elkezdi kidobálni a fokozatot, a javítása pedig drága. Az árrobbanás természetesen ezt a típust sem kímélte, de 2.5 millióért még így is a legjobbak közül válogathatsz. Nincsenek hírhedt típushibái, kevésbé hajlamos a rozsdásodásra, csak víz kell bele meg olaj és mehetsz is. Sok a jól felszerelt (SOL) példány, amiben számos légzsák (térdlégzsák is), digitális klíma, bőrkormány és tempomat is található.

A típus további óriási előnye, hogy később is pofonegyszerűen eladható lesz, ráadásul az árát is ez tartja a legjobban. Csak példaként megemlítem, hogy a Corollának hívott elődöt még most is órák alatt megveszik kétmillió forintos áron, annak ellenére, hogy lassan húsz éves a széria. Az Aurisról itt olvashatsz tesztet.

Szóval összességében én az Aurist választanám egyértelműen, mert bár a vezetési élmény steril lesz, viszont mindig beindul majd, tartja az értékét, a szervizköltségek relatíve alacsonyak és még jól is néz ki, bár ez utóbbi szubjektív.

Kellemes vásárlást!

Kövesd Marcit a Facebookon!