Mild hibrid, full hibrid, plug-in hibrid: a Toyota úttörő fejlesztése nyomán ma már modellek tucatjai elérhetők részben villamosított hajtáslánccal. Ideje azonban rendet tenni a fogalmak között, mert a hasonló elnevezés különféle technológiákat takar, és egyáltalán nem mindegy, melyiket választjuk egy új autó vásárlása során.

Napjainkban egyre inkább emelkedik az európai piacon elérhető hibrid modellek száma. Ez örvendetes hír, azonban ha alaposabban megvizsgáljuk az újdonságokat, fontos különbségeket fedezhetünk fel a versenytársak képviselői és a Toyota által harminc éve megvalósított, alapelvében azóta is változatlan, öntöltő hibrid modelljei között.

Öltözködj rétegesen – így hangzik generációk óta a jó tanács, ha szeszélyes időre számíthatunk. Így minden helyzetre felkészülhetünk, az esőtől a hideg szélen át az erős napsütésig. Az autóiparban a full hibridek számítanak a réteges öltözködés Mount Everestjének: belső égésű motorjukat és villanymotorjukat úgy váltogatják, kombinálják, kapcsolják be és ki, ahogy a pillanatnyi forgalmi helyzet és a vezető igényei megkövetelik.

Az intelligens vezérlés bármikor, emberi beavatkozás nélkül leállíthatja és újraindíthatja a benzinmotort, akár menet közben is – így lehetséges, hogy a modern full hibrid típusok menetidejük akár 50 százalékában képesek tisztán elektromosan, káros anyagok kibocsátása nélkül közlekedni, a Toyota és a Lexus típusai ennél is többre, akár 55-60 százalékos elektromos arányra képesek. A technológiát a Toyota vezette be a tömegpiacra, majd a Lexus folytatta a prémiummárkák között, és a közel harminc év alatt a technológia teljesen összeforrt a két márka nevével. A Toyota-csoport globális palettáján ma már több mint 30 különböző modell alkalmazza a korszakalkotó Prius öntöltő hibrid technológiájának sokszorosan továbbfejlesztett változatát, ennek eredményeként egyetlen más gyártó sem kínál hasonlóan széles full hibrid választékot. Tovább a teljes bejegyzéshez “Mild, full, plug-in – avagy hibrid kisokos kezdőknek” →