Az utolsó autó, ami elpusztíthatatlan – Toyota Hiace

Kevés autó kap keményebb kiképzést, mint egy mentő, de a sofőrök szerint egyetlen típus bírta igazán: a Toyota Hiace. Fapadossága ellenére a vállalkozók is esküdtek a japán furgonra, különösen szívódízelként, kevés extrával. Bemutatunk egy első tulajos, főleg rövid távokra (jéghideg motorral) használt példányt, ami kicsattanó egészségben lépked a félmilliomodik kilométer felé, és akár még egyszer ennyit is elélne a technikája.

Ami nincs, az el sem romolhat. Az elképesztően masszív műszaki alapok mellett erre az egyszerű filozófiára építve több millió autót adott el a 90-es években a Toyota. Hatványozottan igaz ez az áruszállítók szubkultúrájára, ahol nem a lóerők vagy a nulla-százas gyorsulási adatok bemondása vív ki tiszteletet, hanem a megtett kilométerek száma, az elszállított áruk súlya és fogyasztási értékek – és mindenekelőtt a szerviztapasztalatok.

A tesztben szereplő Hiace-re is ezek alapján esett a választása a tulajdonosnak, aki a magasabb vételárral és szervizköltséggel riogató Transporter, illetve a silányabbnak ható Transit ellenében voksolt a japánra. 99 nyarán hozta el a szalonból Gézát – mert a rendszáma után neve is van az autónak, jelezve, hogy inkább családtag, mint munkaeszköz – , aki egy kisváros és a szomszédos falu közötti pár kilométeres távon bizonyítja nap mint nap,hogy a mentősök nem alaptalanul zengtek ódákat jó értelemben vett igénytelenségéről.

Áruszállítóban ülünk, úgyhogy továbbra se felejtsük az alapelvet: a praktikum felülír minden esztétikát. Fuvarosnyelvre fordítva az egyszínű, sivár, kemény műszerfal valójában könnyen takaríthatót, átláthatót és strapabírót jelent. Szerencsére a világos felületek sokat segítenek abban, hogy az egyszerűsége ellenére ne legyen lehangoló a volánja mögött töltött idő.

Ez a Hiace nem ma kezdte az áruk cipelését. 430 000 kilométert tudhat maga mögött, ami a kategóriájában nem kiemelkedő szám, még ha az óratekerős országunkban ez hihetetlenül is hangzik. Viszont a megtett távok rengeteg hidegindítással és kuplunghasználattal tarkított, rövid városi kilométereket jelentenek, ami az átlagosnál erősebb igénybevételnek számít.

Ettől függetlenül gépháza a maga poros valójában hirdeti érintetlenségét, a bontatlan motorja pedig mit sem törődve a maga mögött tudott kilométerekkel már izzítás után fél fordulattal a régi szívódízelek szépségével jár.

Hogy Gézának nem csupán tulaja, hanem gazdája is van, a méretpontos üléshuzaton kívül a szervizelésén is megmutatkozik. Új korától a rövid távokat figyelembe véve 7500 kilométerenként kap olajcserét, légszűrőt pedig minden második alkalommal. Minden százezredik kilométernél kiérdemel egy új vezérműszíjat, természetesen görgőkkel együtt.

Háromszázezer környékén került sor egy nagyobb szervizre, amikor a kuplung finom kerregéssel tudatta, ideje cserélni, illetve a generátort is felújították. Ezzel egy időben a két első kerékcsapágyat és az izzítógyertyasort is egy gyári új váltotta. Négyszázezernél kellett először a vízpumpát cserélni, és ilyentájt újították fel a vezetőülést is. Utólagos huzat ide vagy oda, a rengeteg ki- és beszállás megtette a hatását.

Tavasszal lesz esedékes az első lengéscsillapító-csere,és a hátsó ajtó teleszkópjait is újakkal pótolják, mert hidegben már nem túl fickósan tolják ki magukat. Ezek még együtt leírva sem jelentenek nagy tételeket, az elmúlt 17 évre nézve pedig nevetségesen kevésnek számítanak. Ha hozzávesszük, hogy mindig indult, amikor kellett, és soha nem állt meg az út szélén, akkor már megértjük, miért imádják feltétel nélkül a végtelen szegényes extralistája ellenére is.

Toyotával járni, és különösen Hiace-t birtokolni a racionalitás négy kerékben való megtestesülése. Nem kínál luxust, dinamizmust vagy szépséget, viszont fel sem merül, hogy elromoljon.

Nincsenek hajnalokig tartó szerelések, sokadik szerelő után kiáltó trükkös megoldások, csak a kiszámítható, vegytiszta unalom.

Akinek munkaeszköz, annak ez az unalom a legnagyobb áldás, akár kehes Zsukon, akár kényes nyugati csúcstechnikán szocializálódott. Ha betartják az elemi karbantartást, a világból is kimegy, csak egyetlen ellenségre kell nagyon ügyelni, a rozsdásodásra. De sokkal jobb a Hiace korrózió elleni védelme, mint elődeié.

A fenti tényeket mi is alátámasztjuk, hiszen mi segítségünk is a mindennapokban egy  fiatalabb évjáratú Toyota Hiace, ami 16 éve hibátlanul működik nálunk.